Pályaválasztás

IPOSZ állásfoglalás a szakképzésről

A globalizáció, az informatikai társadalom, a termelési és szolgáltatási struktúrák gyors változása, az európai csatlakozási folyamat újabb kihívás elé állítja a kézműipart. Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogyan látja ennek fényében az IPOSZ a szakképzés helyzetét

 

A közelmúltban és napjainkban - mind a nemzetközi színtéren, mind pedig Magyarországon - felgyorsultak az olyan tendenciák, amelyek alapvetően hatnak ki a kézműiparra. A globalizáció, az új informatikai társadalom, a termelési és szolgáltatási struktúrák gyors változása, az európai csatlakozási folyamat újabb kihívás elé állítja a kézműipart. Magyarországon ehhez hozzájárult még egy élesedő piaci verseny, a szakmunkás-utánpótlás bázisának csökkenése, a nagy oktató cégek monopolhelyzete, a tankötelezettség életkorának felemelése, a szakközépiskolák és tanműhelyek túlsúlya, a gyakorlati képzés arányát csökkentő központi tantervek létrehozása, az egyetemek és főiskolák, mint konkurensek megjelenése a szakképzési piacon, a kötelező kamarai tagság megszűnése, a kamarák és a munkaadói szakmai szervezetek közötti munkamegosztás hiánya. 
A kézműipar számára - hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljen - az egyik leghatékonyabb eszköz a szakképzés, és ezen belül is a minőségi szakképzés fejlesztése. Piaci pozícióit csak egy jól fejlett szakképzési tevékenységgel tudja megőrizni. Az IPOSZ ezért 1998-2002 között kiemelten fontos problémaként kezelte a szakképzést, és ennek a területnek a jövőben is egyre nagyobb fontosságot tulajdonít.

Amit a szakképzés területén eddig elértünk

1. A tanulóképzés a tevékenység egyik iránya volt. Az IPOSZ a duális képzés egyik legfőbb támogatója Magyarországon, és tevékenységét ennek szellemében végezte:
- Igyekezett feltartóztatni azt a tendenciát, hogy az új központi tantervekben csökkenjen a gyakorlati képzés aránya. 11 szakmában gyakorlatorientált párhuzamos tanterveket dolgozott ki. Jóllehet, ezek a tantervek közel 2 éve készen vannak, a mai napig még hivatalos engedélyeztetésük nem történt meg. 
- Az IPOSZ-nak jelentős szerepe van abban, hogy a 21 szakmacsoport mellett létrejöttek olyan szakmai bizottságok, amelyek a jövőben már folyamatosabban, a szakmai szempontok nagyobb mérlegelésével fogják kezelni az OKJ-szakmákat (Országos Képzési Jegyzék). Elértük, hogy az IPOSZ és az ipartestületek szakértői minden, számunkra fontos bizottságban benne vannak
- A gyakorlati képzés feltételeinek javítása érdekében az IPOSZ elérte, hogy rendszeresen eszközbeszerzési pályázatokat írjanak ki az 1-10 fő alkalmazottat tartó kisvállalkozások számára. A lebonyolításba sikerült az ipartestületek egy részét is bekapcsolni, és a pályázatokon nagy arányban a mi tagjaink nyertek. Ezt a pályázati formát most már harmadszor írják ki és sikerült rendszeressé tennünk.
- A Szakképzési Alapról szóló törvény módosításánál az IPOSZ harcának eredménye volt, hogy ismét elszámolhatóvá vált a szállásköltség, amely lehetővé teszi, hogy a tanulókat el lehessen küldeni az üzemek feletti képzőközpontokba. 

 

- Az IPOSZ következetesen törekedett arra, hogy javítsa a tanulótartás anyagi és tárgyi feltételeit. Küzdött az adóalap csökkentési lehetőség növeléséért, azért hogy ezt adócsökkentésre vagy fejkvóta rendszerre változtassák és így eltűnjön a duális gyakorlati képzés hátránya, az iskolai tanműhely-oktatással és az oktató cégekkel szemben. 
- Az IPOSZ folyamatosan szorgalmazta a szakmunkás bizonyítványok nemzetközi elismertetését és a szakmunkáscserét. Osztrák-magyar relációban az IPOSZ egy külön kontingenst harcolt ki magának a kormányközi megállapodásban a fiatal, frissen végzett szakmunkások kiküldésére. A lehetőségek meg fognak nyílni német, francia és más relációkban is, ezért a jövőben fokozottabb hangsúlyt kell helyezni a középszintű szakmai nyelvoktatásra.
- Az IPOSZ erősítette a szakmai együttműködését ezen a területen a Nemzeti Szakképzési Intézettel (NSZI), amellyel együttműködési megállapodást is kötött a jövőbeni feladatok megoldására.
- Az IPOSZ a kötelező kamarai tagság megszűnése óta következetesen szorgalmazza a Szakképzési Törvény módosítását abból a szempontból, hogy a munkaadói és szakmai szervezetek ismét alanyi jogon delegáljanak képviselőket a szakmunkásvizsga-bizottságba, és a tanulóképzésben a kamarákkal azonos jogi státuszba kerüljenek. 
Összegezve elmondható, hogy a törekvések és a pozitív jelek ellenére a magyar szakmunkásképzésnek komoly versennyel és kihívásokkal kell a jövőben szembenéznie. Az EU-országokban már most érzékelhetők a krónikus utánpótlási gondok, főleg a fizikai munkához kötött szakmákban. Ezen tendenciák felerősödése nálunk is várható.

2. A kézműipar, a kisvállalkozások továbbképzése területén az IPOSZ volt az érdekek legfőbb szószólója. Minden létező fórumon folyamatosan hangsúlyoztuk a meglévő hiányosságokat és sürgettük a törvénykezési és támogatási lépéseket. 
- Magyarországon továbbra sincs a kisvállalkozások továbbképzésére szakosodott intézményrendszer. Bár az elmúlt négy évben az IPOSZ sokat tett a négy meglévő technológiai képzőközpont működési feltételeinek átalakításáért, a helyzet nem megoldott. Erősödő nyomást gyakoroltunk a kormányzatra, hogy teremtse meg a törvénybeli hátteret ezeknek a működéséhez. A monopolhelyzetben lévő, nagy oktatócégek kínálatából egyelőre hiányoznak a kézműves továbbképzést megcélzó programok. Az a célunk, hogy a legfontosabb kézműves szakmákban - a piaci igényeknek megfelelő számban - a legmodernebb technológiával rendelkező, önálló gazdasági formában működtetett képző intézmények álljanak rendelkezésre. Ezek nélkül nem lehet megoldani a magyar kisvállalkozások folyamatos magas szintű továbbképzését és az európai csatlakozáskor ezek a kisvállalkozások jelentős versenyhátrányba kerülnek. 
- Az IPOSZ segítségével sikerült egy-két olyan projektet megvalósítani az elmúlt időszakban, ahol továbbképzési tanfolyamhoz sikerült támogatást szerezni. Átfogó támogatási politika nélkül a kisvállalkozások - és munkatársaiknak - csúcstechnológiára való továbbképzése elképzelhetetlen, mert egyedül nem képesek a továbbképzés teljes költségeit viselni. 
- A továbbképzés sikerességének igen fontos tényezője a továbbképzést folytató tanár. Előkészítettük a tárgyalásokat a Felsőfokú Tudományos Tanács elnökével és az MTA főtitkárával. A legfontosabb bázist azonban ezen a területen továbbra is a szakmunkásképzők és a szakközépiskolák, az ott dolgozó gyakorlati oktatók jelentik. Az IPOSZ ezekkel az intézményekkel rendszeresen tartja a kapcsolatot, és szinte minden évben megrendezi a szakmunkásképző intézmények igazgatóinak konferenciáját. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy megfelelő szintű továbbképzést nyújtó szaktanárból ma hiány van, és a kézműiparnak ezt magának kell kinevelnie. Az EU-országok jelentős része komoly előnnyel rendelkezik ezen a területen, mert évtizedek óta működtetnek egy hatékony üzemgazdasági tanácsadó rendszert. Ebben a rendszerben olyan szakemberek dolgoznak, akik évente több száz kisüzemet keresnek fel, és ismerik a kézműipar gyakorlati problémáit.

- Az IPOSZ-nak a legfontosabb feladata, hogy saját tagjainak továbbképzését segítse. Ebben jelentős szerepet játszhat a jövőben a létrehozott közhasznú társaság, amely fő koordinációs helye lehet az IPOSZ továbbképzési intézményrendszere kialakításának, a tanfolyamszervezés koordinálásának. 
Összességében megállapítható, hogy a kisvállalkozások továbbképzési rendszerének kialakítása késésben van. Várható, hogy EU-országok képző intézményei egyre nagyobb számban jelennek meg a magyar képzési piacon, és kisvállalkozási programokat fognak kínálni, ha ezt a magyar képzőintézmények időben nem teszik meg. A továbbképzés megoldása a következő négy év egyik legfontosabb feladata. 
3. A mestervizsgáztatást a törvény kamarai kompetenciába utalta. A kötelező tagság megszűnése új helyzetet hozott létre. A nagyipari és kisipari mestervizsgáztatás egy helyen való összevonását pedig az IPOSZ kifejezetten negatívan ítéli meg. A Szakképzési Törvény módosításakor ezen a területen is vissza kellene adni bizonyos jogköröket a munkaadói és szakmai szervezeteknek. A legfontosabb azonban az, hogy a kézműipari szakmákban léteznie kell egy szakmunkásvizsga fölötti kvalifikációs vizsgának, amely nemcsak címet ad, hanem minőséget garantál. Az IPOSZ és ipartestületei a jövőben is fontos szerepet kívánnak játszani az ilyen vizsgák szintjének kialakításában, a vizsgatanfolyamok és a vizsgák lebonyolításában.
Összefoglalva megállapítható, az IPOSZ az elmúlt négy éves időszakban lehetőségei szerint mindent megtett azért, hogy a magyar kézművesség érdekeit markánsabban érvényesítse. Látni kell azonban, hogy a gazdasági folyamatok gyorsabbak, mint a szakképzési struktúrák átalakulása és a politikai döntéshozók késlekedve veszik tudomásul azt a tényt, hogy a magyar gazdaság törzsét egyre inkább a kisvállalkozások jelentik.